erkölcsi erények (lat. virtutes morales): az ember jó készségei a →végső célba vezető eszközök használatára. - Az ókori gondolkodók szerint a fő ~ a 4 →sarkalatos erény: →okosság, →igazságosság, →lelki erősség, →mértékletesség. Egyszerre lehetnek →szerzett erények és belénk öntöttek (→infúz erények). Arisztotelész az ~et →értelmi erényekre és →etikai erényekre osztja föl. **
Prümmer I:312. - KEK 1839.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.